Egy 2012-ben készült vicces interjúval gondoltam ünnepelni a kort, melybe, 2023-ban, Kistamás Laci lépett, elnyerve a befutóknak járó ingyenes tömegközlekedés élményét, különös tekintettel, a távolsági járatokkal, vasúttal megvalósítható helyváltoztatás örömére.
A sehol máshol, csak itt olvasható beszélgetést a Magyar Narancsba szántuk, anno, de úgy szanaszét trollkodtuk, hogy végül kösz, nem kérték: a biztosítékot az utolsó bar-koch-ba kérdéssel sikerült kiütnünk, mint utóbb kiderült.
Kistamás László a Kontroll Csoport alapító tagjaként, 1980-ben kezdte művészi pályafutását. A Kontroll Csoport felbomlása után a Balkan FuTourist zenekar tagjaival – Vörös Attila (Demi), Kiss György (Gyurma), Láng Kati (Bambi) és Lehoczky Károly (Karesz) – közösen elindították a Ganz Mávag Művelődési Házban a Deja vu revue eseménysorozatát, majd megalapították és elindították a Fekete Lyuk klubot. Zenész pályafutását a Balkan FuTourist zenekar tagjaként fejezte be. 1984-ben került képernyőre először a Magyar Televízió Iskola TV szerkesztőségében a Müller Péter rendezte Tudományos? Fantasztikus! ismeretterjesztő sorozatban. Nem sokkal később a Tálas Annamária* szerkesztette Hármas Csatorna műsorvezetőjeként bukkant fel. Ekkor indult hazai és nemzetközi televíziós pályafutása, a rendszerváltás után az ausztrál Pilot Production által gyártott, Tálas Annamária szerkesztésében készült Extreme East és Extreme Asia kulturális sorozatokban még műsorvezetőként. 1990-ben megalapította Kelényi Krisztián Tódorral a Nap-Nap fesztivált, valamint ugyanekkor bekapcsolta Magyarországot a nemzetközi Zene Ünnepe eseményébe. 1990-ben, többedmagával kitalálta és elindította a Vákuum TV eseményét a Tilos az Á-ban, melynek „stábjából” Tillával és Csernátony Dórával a Propaganda Média produkciós irodát létrehozva számos televíziós műsort készítettek a Magyar Televízió, a TV3, a TV2, az AXN számára. Mindezeket megelőzően rendezőként dolgozott, már a 90-es évek elején, a Múzsa Kulturális Híradóban, a továbbiakban pedig a 72 óra, a Menjünk! A GANG, az Eredeti másolat, az Abszolút, a ZOOM, valamint a Propaganda kulturális ajánló és portréműsorokban. Életpályáját számos filmszerep fémjelzi, többek közt Müller Péter Iván Ex-Kódex, Sőth Sándor Szárnyas ügynök és Mész András METEO című alkotásaiban játszott főszerepek. Alapító tagja és vezető színésze volt Jeles András Monteverdi Birkózókör színházi társulatának. Több, a hidakhoz kötődő társadalmi kommunikációs kísérlet is fűződik nevéhez, melyeket a SUPERGROUP csapatával kezdeményezett, mint az Európai Unióba lépéssel kapcsolatos népszavazásakor megvalósított projekt, a Ponton híd, a gyalogosok jogaiért folytatott párbeszédet kezdeményező Szabadsághíd befüvesítése, valamint a társadalmi megosztottságot gerjesztő politika kritikájaként az Erzsébet híd felvitorlázása.
A beszélgetést a 2005-ben Joseph Pulitzer-emlékdíjat kapott Propaganda kulturális magazin 2012-es újraindulásának apropóján folytattuk.
Aki kérdez: BDÁ
Aki válaszol: KL
– Nem szeretnék KL lenni.
– Én is csak BDÁ vagyok.
– Válasszunk legalább egy címet.
– TV Laci?
– Vagy, ahogy alá szoktam írni az e-maileket: Lao-ci. Vagy csak TV?
– TéVút?
– A tv és az erény könyve. TV Te King! Most beadom a Magyar Narancshoz a cv-met?
– Életút interjú.
– Ezt nem 40 év múlva kéne? ”Az Életút és erény könyve – Lao-ci”
– Szerinted mikor kéne életút interjút készíteni? A halálos ágyon?
– Igen, kérdezel, és én csak hörgök: ige-enn, …n-n-nem – az tetszene! Vagy legalább bar-koch-ba szerű legyen: „Már gyerekkorodban is a televíziózással akartál foglalkozni? – Igen”
– Annyi biztos, hogy a cv-olvasód majd a gimnázium után a magyar televízióban talál téged. Hogy jutott eszedbe, hogy odamenj?
– Nem jó kérdés….
– …úgy gondoltad, hogy végig járod a szamárlétrát: ügyelő, második és első asszisztens, rendező?
– Igen. A Tv igazgatót kihagytad!
– Tényleg elhatároztad, hogy végigcsinálod, vagy csak eleged lett a gimi végére a tanulásból?
– Is.
– Ha jól tudom, az első kísérleted hamar befuccsolt, alig egy év múlva már ki is léptél a Magyar Televíziótól. Nem tetszett a rendszer?
– Nem.
– Ha jól tudom, a rendszerváltás után kiderült, hogy rajta voltál a televízióból kitiltottak listáján is.
– Is.
– Nyilván tartottak tőled, pedig akkor nem tudhatták, hogy ennyire makacsul kitartó vagy: az elmúlt három évtizedben, néhány évnyi kényszerű adásszünettel, folyamatosan foglalkoztál tévé műsorok készítésével, rendezésével. 2012 első házibulijában, röpke félóra alatt kiderült, hogy veled kapcsolatban mindenkit egyetlen kérdés izgat: te most (hol) vagy?
– Igen? Úgy látszik, láthatatlan voltam, zoom-olni kellett volna.
– Hiába szörfölgettek, jó két éve nem bukkantak rád egyetlen tv-csatornán sem, legföljebb az internetes archívumokban. Én, mondjuk nem csodálkoztam, mert nem egyszer kifejtetted, hogy legszívesebben szemlélődéssel töltenéd az életed, hogy nulla inspirációban lenni a legkedvencebb állapotod. Kívülről nézve ez az állapot a lustálkodásra hasonlít leginkább.
– Igen. Feküdni hanyatt az ágyon és bámulni a plafont nem feltétlenül negatív dolog. Sokan azt hiszik, hogy 16-18 évesen ez még oké, de később már gáz. Pedig 50 éven túl is működik. Én csak innen tudok indítani – nekem mindig újra kell kezdenem mindent. Kilégzés-belégzés. Tisztán látni, hogy a világmindenségnek se értelme, se jelentősége nincsen.
– Lehet ezzel a felismeréssel egyáltalán élni?!
– Nem.
– Mi motivált mégis a cselekvésre? A kezemben van egy lista általad alapított zenekarok, klubok, fesztiválok neveivel, általad rendezett tévé műsorok címeivel, színházi és filmszerepekkel, társadalmi összefogást szimbolizáló projektekkel. Ez lenne a SEMMI?
– Igen. A semmi pont ilyen sokrétű és kibogozhatatlan. Kozmikus háttérzaj.
– Hogy lehet, hogy a semmit mégis valaminek érzékeljük? Hogy lehet, hogy jó néhány év után ismét elindult a Propaganda?
– Erre nem tudok igennel vagy nemmel válaszolni.
– Ezt a meccset első fokon, ha jól tudom, Tillának kellett lejátszania, ő volt leginkább helyzetben a TV2-ben. Gondolom, média sztár mivoltában vetette latba magát, mivel a népszerűsége biztosítékot jelent a nézettséget illetően.
– Igen.
– Tilla olyan, mint egy előre tolt hadosztály: pályája azokon a kulturális műsorokon keresztül vezetett a csúcsra, amiket közösen hoztatok létre az elmúlt évtizedben vele és Csernátony Dórával. Az előzőleg futó Propaganda volt az utolsó közös munkátok néhány éve, ami akkor a Tv2 internetes oldalán a legnézettebb műsor volt a Total Car mellett. Most mindkettőt visszavette a csatorna, igaz?
– Igen.
– Viszont abban a műsoridő-sávban kaptatok helyet, ahol nehéz nagy nézettséget produkálni, pedig egy kereskedelmi csatornán ez elsődleges szempont az életben maradás szempontjából, nem?
– Igen.
– A probléma gyökerét abban látod, hogy a televíziózás hosszú története alatt sikerült betáplálni a köztudatba a kultúrával a tudománnyal, mindazokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik valóban érdekesek és izgalmasak – hogy érdektelenek és unalmasak! Szerencsére a televízió működését finanszírozó reklámozók, akik szívük szerint 24 órában azt nyomatnák, hogy vegyetek, vegyetek, kénytelenek bevállalni a nézőket vonzó, két reklám közti műsorok plusz költségeit. Nyilván attól tartanak, hogyha csak reklámok mennének, előbb utóbb senki sem nézne tévét. A versenyképességet azonban nem elég erre a kereskedelmi igényre alapozni, mindig kell valami újat nyújtani, amit még azelőtt nem láttak. Ahogy azelőtt még nem látták. A mostani Propagandánál olyan érzésem volt, mintha kivettétek volna a tv-néző kezéből a távirányítót.
– Igen. Évekkel ezelőtt, az előző Propagandánál, mikor az internet már használatba jött, azt imitáltuk, mintha bizonyos a kulcsszavaknál egy szuper linkkel váltanánk témát, rövid időre kilépve a portréból. Most újítottunk. Mivel a műsort egy reklám választja két részre, nem akartuk kockáztatni. hogy a reklám alatt a nézők elkalandozzanak és esetleg többé nem is térjenek vissza. A műsoralanyul választott nagyon népszerű személyiségünk és a másik, még ismeretlen, de szerintünk érdekes szereplőnk történetét úgy próbáltuk szétválaszthatatlanná tenni, hogy két csatorna közti szörfözést imitálva vágtunk egyikről a másikra. Kettő az egyben érzés.
– A korábbi években futó Propaganda az internetes oldalon mérhető népszerűsége ellenére sem tudott nagy nézettséget produkálni, ha jól tudom, mivel eleve hátra szorult abban a műsoridőbe, ahol már lefáradtak a nézők – a kereskedők meg alvó embereknek nem finanszíroznak műsorokat. Ahhoz a hajnali kettő órai kezdéshez képest óriási előrelépés, hogy most negyed tizenkettőkor kerültök adásba, sőt: ilyen korán kulturális műsor már rég nem volt a televíziókban
– Igen.
– Az előző produkciótok, az „Abszolút”, amiben már a Quimby-s Líviusz, majd Sebő Feri volt a műsorvezető, annak ellenére szűnt meg 2009-ben, hogy a közszolgálatin fő műsoridőben volt látható. Nem hosszabbították meg a szerződéseteket, ha jól emlékszem. Ez annak tudható be, hogy akkoriban kezdődött el a közszolgálati tv-vezetés szétzilálódása? Hogy tv-elnök sem volt éppen..?
– Is.
– Egy ilyen akadályokkal nehezített pályán a létfilozófiádat megkérdőjelező elszántságra lehetett szükség ahhoz, hogy ne add fel. Végül is már három évtizede is tudtad mire vállalkozol, felvilágosítottak róla, hogy mik a „szakmai elvárások”. Annak idején a Magyar Televízióból kilépve még megpróbálkoztál a filmművészetin a tv- adásrendező szakkal, ahol a felvételiztető tanár, aki később a szomszédok rendezője lett, vagy már akkor is az volt, megkérdezte, hogy szerinted mi a televíziózás lényege, mi az, ami a televíziót megkülönbözteti az összes többi művészeti ágtól. Neked már akkor határozott elképzelésed volt arról, hogy az élő közvetítés a lételeme a földi sugárzásnak. Televízióba valónak tartottál egy focimeccset, egy holdra szállást, egy rakétakilövést, amit egy időben és együtt tudnak nézni ennek a gömb alakú űrhajónak az utasai, a FÖLD lakók. Ezért tartottad a televíziózást globális művészeti ágnak, ez volt, ami megragadott benne. A felvételiztető viszont minden kedden délután 6 órakor leültette volna a készülékek elé a folytatásos sorozatra váró nézőket. Bár általában nagyon szimpatikus és illedelmes tudsz lenni, van, mikor nehezen tudod az ellenszenvedet titkolni. Gondolom, ezt a felvételin is észrevették.
– Igen. Amúgy is nagyon szerencsétlen út lett volna ha fölvesznek.
– Csak igennel és nemmel válaszolj, kösz! Emlékszel rá, mikor, hol gondoltál először arra, hogy televíziózással fogsz foglalkozni?
– Igen. Franciaországban, ahol a gyerekkorom egy részét töltöttem. Az általános iskola első öt osztályát Párizsban végeztem. Akkor ugrott be, mi leszek, mikor az egyik év végén, tanulmányi eredményeim elismeréseként egy tinédzsereknek szánt, sok képpel illusztrált összegző könyvet kaptam a film és a tv-rendezésről – az első mozgóképektől a tv műsor készítéséig. A televíziózás felé fordulásomat az is motiválhatta, hogy én annak a generációnak vagyok a tagja, amelyik már csecsemőként látta az első tv- műsorokat. Az első televízió készülékek Magyarországon nagyjából velem egyidősek, a Tisza tv, Balaton tv, Fecske tv akkoriban jöttek ki, az adás is akkoriban kezdődött.
– Mielőtt megalakultál, már tévéztél..?
– Igen… el tudom képzelni a szüleimről. Nagyon szeretnek a mai napig is tévét nézni, az én gyerekeim is csak náluk tévéznek elvétve. Nekünk odahaza nincs televíziónk.
– Az anyatejjel szívtad magadba a televíziózást ezek szerint. Már értem, miért pergett le rólad az első próbálkozások kudarca, s hogy miért voltál elemedben, mint aki végre hazatalált, mikor 1981-ben, már a Kontroll Csoport idején a Müller Péter rendezte Iskola Tv –s Tudományos? Fantasztikus! ismeretterjesztő sorozat műsorvezetőjeként felbukkantál „a békés magyar otthonokban”. Ezek a te szavaid. Végre úgy és azokkal készíthettél közösen tv-műsort, akikkel egyébként is inspiráló kapcsolatban voltál. Például velem.
– Ó, igen!
– Ó, nem! Ezt a dalt* egy olyan fiú írta, akiről kevesen tudják, hogy a hazai televíziózásban a prototípusa volt annak a kreatív, játékos műsorvezető személyiségnek, aki később Tillában a médiasztárság csúcsára jutott. A Tudományos? Fantasztikus! Ismeretterjesztő sorozatot követte a Hármas Csatorna.
– Igen. Akkor még csak két csatornája volt az országnak.
– De annál több tévéműsorra áhító zenésze, akik közül a te pályád bizonyult igazán tartósnak. A rendszerváltás után egy ausztrál produkciós iroda, a Pilot Film & TV Productions Ltd. által gyártott Extreme East sorozat készítésekor a fél világot bejártad.
– Igen. A keleti felét. A volt kommunista országok átalakulóban lévő underground művészetével, kultúrájával foglalkoztunk. Kínába is eljutottunk, meg Szibériába, akkor már Extreme Asia néven.
– Akkor még szívesen szerepeltél képernyőn.
– Igen. De, egy idő után rá kellett jönnöm, hogy film- és tv szereplésre biológiailag alkalmatlan vagyok, nem kapok elég ingert: a stáb és a kamera előbb utóbb csak zavaró tényezők voltak, élő közönség előtt viszont működő képes maradtam.
– Ez történt a Vákuum TV esetében is?
– Igen. Azon a történeten a mai napig le vagyok döbbenve.
– Mindenki le volt döbbenve, mikor 1990-ben a Tilos az Á-ban az amúgy üresen pangó hétfőkön bele vágtatok Csernátony Dórával, meg az indulást a háttérből támogató Szabó Vladimír Vovával és a Tilos az Á stábjának néhány játékos kedvű tagjával, például Bende Zsuzsával. Úgy érezted, hogy az embereknek hiányzott valami a bús hétfőkből?
– Igen. Meg a hét többi napjából. A közvetlenebb kommunikáció. Mintha kezdett volna kicsúszni valami a kezünkből, amit a NAP-Nap fesztivál szervezésekor és megvalósulásakor épp, hogy felfogtunk, hogy tényleg mindent meg lehet valósítani, hogy bármi lehetséges, hogy tényleg jó ez a rendszerváltás.
– Kezdetben még egyedül voltál a Vákuum TV színpadán, azaz a képernyőjén a konferanszié és riporter kettős szerepében: vendégekkel beszélgettél és előzetesen felvett, képi gegekben tobzódó bejátszásokat vetítettél. Aztán, mintegy hívó szóra felbukkant egy művészeti főiskolásokból álló kis banda a Tilos az Á-ban, Tilla, Garas Dani, Forgács Kristóf, Gajzágó Donáta, akikkel utána évekig együtt dolgoztatok a Vákuum TV adásokon.
– Igen. Odaszippantotta őket a vákuum.
– „A Nap-Nap szabadság fok, az „oké, jó úton vagyunk” érzés épp kezdett megpállani” – ezt tőled idézem. Ha országos szinten nem is volt nagy nézettségetek, bár utóbb Bécsbe is eljutottak a Vákuum TV-vel, sőt, Párizsba és Amsterdamban, a lokális sikerek azt igazolták, hogy bejött a közönségnek az az interaktív kommunikációs helyzet, az a speciális élő adás, aminek egy monumentális, fából készült tévé keret volt a díszlete, amit a Tilos az Á asztalosa csinált.
– Igen. A keretre feszített, átjárható, megvilágítható „képernyő” volt maga a médium, amibe egy rugalmas áteresztő hártyán ki és be lehetett lépni, amire vetíteni lehetett, ami a mögötte levő játéktérrel egyszerre volt élő és virtuális helyszín. A Tilos az Á takarító nénije azt hitte, hogy valódi tévéadásban van, egy igazi tévé stúdióban.
– Számomra a Vákuum TV legfőbb erényei a vizuális gegekkel kiprovokált összekacsintások voltak. Az egyik kedvenced, ha jól tudom, az volt, mikor egy előre megrendezett és felvett animáció-szerűséget vetítettetek a VákuumTV készülék képernyőjére, ami onnantól úgy működött, mintha egy tüdőszűrő röntgen ernyője lenne. Vicces dolgokat láthattunk, anatómiai abszurdokat. A két-szívűségtől kezdve a vasalózabálásig fokozódó mohóságon át sok minden kiderült az átvilágítást vállalókról. Akkor folyt épp a politikusok átvilágítása is, akkor volt az első kirúgás hullám a magyar rádióban – a kirúgott rádiósok közül néhányan megszólaltak a Vákuum TV-ben, jól emlékszem?
– Is. De az összekacsintást kikérem magamnak…
– Oké, rosszul fogalmaztam, a civil kurázsi igényének felkeltésére akartam utalni, ami akkor még nagyon is hiányzott a hirtelen jött demokráciából.
– Is.
– 17 éves korod óta ismerlek, számtalanszor kitört belőled ez a késztetés, hogy kiprovokálj a környezetedből valamiféle felelősség vállalást. Hogy mindenki vállaljon felelősséget magáért, a döntéseiért és ettől semmi ne riassza vissza. Se törvény, se előítélet, se bűntudat, se megértés, se önáltatás. Kezdetben még félelmetesnek is találtam. Emlékszem, mikor 1981-ben, a Kontroll első koncertjeinek egyikén a Kassák klubban katonaruhában verekedted keresztül magad a színpadig, nagy nyilvánosság előtt tépve le magadról az egyenruhát, hogy végül egy szál atlétában, a homlokodon egy TILOS feliratú karszalaggal üvöltsd a világba: „az eszemet nem, nem, azt nem adom, eliszom inkább, eliszom” Hátborzongató, felemelő, önvizsgálatra sarkalló pillanatok voltak ezek abban az időben.
– Igen?
– Na, jó, veled nem lehet beszélgetni, akkor majd monologizálok: A Vákuum TV adásokat készítő kreatív stáb idővel felbomlott. Hárman viszont együtt maradtatok, és Tillával meg Csernátony Dórával azóta is produkciós irodaként, hosszabb-rövidebb leállások közepette gyártjátok az adásokat, melyekkel különböző csatornákon bukkantok föl a reklámfüggő tv-nézőket kizökkentve apátiájukból. Az élő stúdióadást imitáló GANG azonban a kulturális ajánlóitok és portréműsoraitok sorában is mintha egy kis kitérő lett volna.
– Igen. Kis kitérő a nézőnek, de egy nagy lépés nekünk, az adás készítőinek. Az eltelt évtizedek alatt ritkán volt alkalmunk önálló koncepcióval előállni a képernyőn. Tulajdonképpen csak a Gang, és a jóval korábbi, a Kiss Dezső képzőművésszel közösen készített EREDETI MÁSOLAT című kétrészes műsor voltak a kivételek.
– A Gang a televízióban szokásos hangnemet és a témaválasztással, valamint a vizuális megjelenéssel kapcsolatos ízlés béli sztereotípiákat gúnyolta ki. Ráadásul a másságban rejlő kreativitás üzenetét is látványosan felvállalta. A műsorvezető Bartha Bandika maga volt a megtestesült anti-média sztár.
– Igen. Én meg egy anti tv nézettségű anti tévéműsor anti rendezője voltam Nipkow-fiúkkal és RGB lányokkal….
– … na, most ezt az RGB-t és Nipkow-ot én kibarkochbázom. Red-Green-Blue?
– Igen.
– Ez a színes televíziózást lehetővé tevő technikai izé, mikor a vörös, zöld és kék pixelekből keverik ki a színeket?
– Igen!
– A Nipkow fiúk meg a Nipkow tárcsával hozhatók összefüggésbe?
– Igen. Meg a szerencsekerékkel. Utóbbi használatával azt a kényszeres szerkesztői eljárást is kigúnyoltuk, ami a témaválasztáskor nem kockáztat semmit, főleg nem a véletlenszerűségben rejlő kihívást.
– A legújabb Propaganda adások, épp úgy, mint az idáig vezető út számtalan tv-műsora, konzerv műsorok. Mi lett az élő adással, amiért annak idején annyira odavoltál? Feladtad?
– Nem! Azt a Vákuum TV-vel tökéletesen megvalósítottam, és a mai napig azt tartom az élő televíziózás csúcsának.
– Még egy utolsó kérdés, elég, ha igennel vagy nemmel válaszolsz. Ugye csak azért vállaltad az interjút, hogy némi jövedelemhez juttass egy régi barátot, aki épp gödörből csöbörbe került?
– Igen.
– Köszi!
* A „Hármas Csatorna” műsort, 1987 januárjában, az Iskola Televízió (ITV) egyik szerkesztőjeként Tálas Annamária hozta létre; a márciusi adásoknak volt Kistamás Laci a műsorvezetője.