Spenót és Ági / fotó: Szilágyi Lenke
Ági és fiúk vagy Ági és a fiúk?
Erről több helyen is írtam már, de, mivel a közelgő koncertünk plakátján megint csak itt kísért a múlt, nem leszek rest ismételni magam.
Hab a tortán, méghozzá szülinapi, hogy nemrégiben lett 58 éves az Ági és (a) fiúk rendszerváltás előtti mocskos időkben jegyzett korszakának legendás zeneszerző-gitárosa, Spenót, aki nem csak feledhetetlen zenész- és élettársaim egyike volt, hanem a névelő eltüntetésének kezdeményezője is.
Isten éltessen innen is, drága Zoli.
A névelős sztori kapcsán érdemes visszamenni magáig a névadásig, ami nem az 1985-ben felbukkanó, sosem koncertező, de dalokat annál inkább szerző trióhoz fűződik, de nem ám!
A hajdani Kontroll Csoport tagokkal, Farkas Zolival és Újvári Jánossal kezdeményezett dalszerzői munkákhoz keresett fedőnevek befutói közt volt a Pavlov kutya is – ami végül a formáció első dalkezdeményének címe maradt.
Az életre szóló választással az Ági és a fiúk a hagyomány recycling jegyében a még mocskosabb idők cenzúrájának emlékét őrzi máig is – bár nem sokan tudják a meséjét.
1982-ben ugyanis, mikor a Kontroll Csoporttal beneveztünk egy zenei tehetségkutató versenyre, kiderült, hogy ezen a néven persona non grata a zenekar.
Az eseményre a legendás FMH-ban (nem keverendő össze az FMK intézményével) került sor. Az első Ági és a fiúk fedőnevű akció emlékét ma már csak a Kontroll Csoport Élő felvételek CD-borítója őrzi (valójában nem hitelesen, hiszen a képen megörökített pillanat nem azonos a hangzó anyag rögzítésének egyetlen pillanatával sem).
De a Fővárosi Művelődési Ház nekem mástól legendás: ide fűzött életem első take walk on the wild side élménye. 13 évesen, a még régebbi, bár még mindig nem a leges-legrégebbi mocskos időkben nem voltam rest a vadi új, előző éjjel szorgos öltésekkel csőnacira átalakított trapéz kord gatyómat az FMH körtermébe, az Illés klubba való illegális bejutás – értsd: kerítésen való átmászás – folyamán elszaggatni.
Tíz évvel később már énértem, miértünk másztak be mások ugyanide, hogy, nem először, s tán nem is utoljára az életben, ahogy a Mintha élnél című Garaczi Laci könyvben írva van, „megdobjanak” egy punkos gesztussal, hogy aztán viszont dobhassam őket.
Ennek a koncertünknek a szünetében találkoztam életemben először Baksa-Soós Verával és Bódy Gáborral.
Visszatérve arra a bizonyos „a” betűre: Spenót egy szép napon nyelvtani fejtegetésbe kezdett a névelő általi mellérendelés nem kívánatos voltáról. Az ő nyelvérzéke tiltakozott az „a” ellen, s így, egyenrangúsítandó a fiúkat Ágival, elhagytuk azt a fránya kis betűt. Hess!
Igaz, egy vesszővel kellett volna adózni a nyelvtannak, de hát hogy nézne ki az, hogy „Ági, és fiúk”?
