Rokkant rokkerek, idült idolok Hortobágyon
fotó: Lugosi Lugo László
Hazai Attila írása a Hasítás antológiában jelent meg.
Hazai Attila - Rokkant rokkerek, idült idolok Hortobágyon
Hazai Attila – Rokkant rokkerek, idült idolok Hortobágyon (PDF)
Nem Hazai Attila az egyetlen kortárs író, aki szövegében felemleget – míg nála Fejszeági valék, Térey Jánosnál afféle „jóféleként” bukkanok fel egy óvatlan pillanatban:
“Nyomul a magyar Nina Hagen:
Bárdolatlan Ágnes, naiv
Díva, ki szeparéba hív.
Egy kiadós numera vár? Nem!
Elhárít kétes bókokat
Pál, s egykedvűen bólogat.”
(Paulus, 4. ének. Rontás, 44. versszak)
S, hogy Térey János miként bukkant fel az én életemben? Hol máshol, mint a pult túlsó oldalán. Az innensőn én voltam, mikor épp nem a tömegben szambáztam, Ági’43, a teli, majd üres poharakkal megrakott tálcával egyensúlyozva.
1999-et írtunk, felpörögve vártuk a hármadik évezred eljövetelét, Radovan Karadžić kézre kerítését, a számítógépekre kapcsolt földi irányítás összeomlását, a világvégét – vagy épp ellenkezőleg. A dívák viszontagságos életének újabb bizonyítéka egy további lelet, melyet a második évezred utolsó évtizedében Garaczi Laci bányászott elő a kollektív tudatalatti-mélyből: „Színházban virággal dobálják a sztárt, punkkoncerten megköpdösik. Ezer nyálas csókot dobnak rája. Egy átlagos csók: kétszázötvenezer bacilus. Bárdos Deák Áginak egy Hobó előtti koncerten a hobósok beleköptek a szájába.” (Mintha élnél)
